Az édesanyámnak köszönhetően már kislány koromban éreztem a csodálatos tenger illatát és varázsát. Hat éves voltam amikor az anyukám a testvéremmel együtt beültetett minket a Trabiba és Bulgáriáig meg sem álltunk (na jó rövid pihenőkkel). Emlékszem akkoriban még villogtak integettek egymásnak a magyarok. Megérkeztünk a campingbe felállítottuk a sátrat és már rohantunk is a partra. Azonnal beleszerettünk a Fekete tengerbe! Olyannyira hogy még éveken keresztül utaztunk oda. Mind a hárman alig vártuk, hogy újra nyár legyen és induljunk. Azután jött a polgárháború Boszniában és többé nem volt biztonságos az odautazás. Szerencsére anyukám nem adta fel és nekiindult egy újabb helyet találni, így fedeztük fel az akkor még Jugoszláviához tartozó Adriát. Nem a megszokott homokos part volt ugyan de minket rögtön elvarázsolt a kristálytiszta víz a csodás partjaival együtt. A testvéremmel állandóan a vízben voltunk, már akkor kíváncsian buktunk a víz alá és kerestük az ott lévő élővilágot. Fantasztikus nyarak, felejthetetlen élmények! Köszönöm anyu! Szeretlek!
Visszagondolva talán már itt eldőlt hogy egyszer búvár leszek!